Múlt

25 éves koromban talált rám a fotózás, eléggé váratlanul ...

pszichológia szakra jelentkeztem az egyetemen, és megélhetési forrást kerestem ...

naívitásom csúcsát éltem, amikor egy napilaphoz fotósnak jelentkeztem ...

de miután egy szerencse folytán mégis felvettek ...

mindennap a hívógépnél állva, imádkozva lestem a képeket ...

élveztem az embereket, a pillanatokat, az életet ...

s szép lassan egyértelmű lett, hogy ez a képi világ mennyire sokat jelent ...

Jelen

Mostanában saját családdal bővülve, leginkább gyerekeim és párom töltik ki a világom ...

de e mellett, amikor rám találnak kismamák, párok, családok ...

boldogsággal tölt el, hogy mindabból amit a gépemen keresztül látok, és érzékelek,

a számukra a képeimmel visszaadhatok, kifejezhetek ...

Jövő

Remélem, hogy az a szenvedély, amit a fotózás iránt érzek ...

még sokáig boldoggá tesz épp úgy másokat ...

mint ahogyan azzá tesz engemet : )